A lúdtalp a láb boltozatos szerkezetének hiánya, illetve csökkent volta. Boltozatos szerkezet újszülött korban még nincs, az csak a későbbi életkorokban alakul ki. A lúdtalpas állapot kezelésének célja tehát a megelőzés.
A láb szerkezete és a lúdtalp
A láb alapvető feladata az, hogy tartja a testünket és a testsúlyt átviszi a talajra. Ez utóbbi úgy valósul meg, hogy a legfelső lábtőcsontunkon – az ugrócsonton – keresztül, a testsúly a láb három fő támaszkodási pontjára kerül: a sarokcsont gumójára, az első és az ötödik lábközépcsontunk fejére. Ezek mellett természetesen a járás a láb másik fő feladata, de ez nem kapcsolódik szorosan a témához.
A testsúly átvitelének feladatához alakult ki a láb boltozatos szerkezete.
A lábnak két lényeges boltozata van:
– hosszanti boltozat, ami a külső és a belső lábszél ívének felel meg, illetve a
– keresztboltozat, az öt lábközépcsont fején átmenő haránt ívelt vonal.
A boltozatos szerkezetet a láb talpi részén elhelyezkedő, és oda futó szalagok és izmok tarják meg, melyek rugalmasságot kölcsönöznek a lábnak, így a járás, futás, ugrás során keletkező rázkódások letompulnak.
A boltozatos szerkezetű láb alkalmasabb a test súlyának a viselésére, mert a boltozatos szerkezet teherbíróbb, mint az egyenes talp. A boltozatok magassága egyénenként változó. Az még nem betegség, ha valakinek alacsonyabb a lábboltozata. Akkor van baj, ha a láb harmonikus működése bomlik meg.
Amennyiben a fent leírt boltozatos szerkezetet a szalagok, illetve izmok valamilyen okból nem tudják megtartani, a testsúly hatására a láb ellapul.
Először a hosszanti boltozat magassága csökken, az ugrócsont közelebb kerül a talajhoz, a bokavillával együtt befele fordul, a sarokcsont pedig ellenkező irányba, kifelé mozdul el.
Ezek által a talp belső éle domborúvá válik, közelebb kerül a talajhoz. Ez a térdek beforgását, megrogyását, a csípőnk behajlítását, fenekünk kitolását eredményezi. Tehát lúdtalp miatt fájhat a bokánk, a térdünk, a csípőnk, a derekunk.
A hosszanti boltozat süllyedését követi a harántboltozat süllyedése, a láb szétterül, a talpi felszínen bőrkeményedések alakulnak ki, majd a hajlító- és feszítőizmok egyensúlyának megbomlása miatt kialakul a kalapácsujj, rendszerint a II., III., és IV. ujjakon, gyakran az öregujj (nagylábujj) bütykének kíséretében. Ezeknek jellegzetes alakja és kialakulási folyamata van.
Miért alakul ki a lúdtalp?
Korábban a falusi természetes életforma lehetőséget nyújtott az egyenetlen talajon való mezítláb járásra, aminek így nemcsak a lábra, mint mozgásszervre voltak jótékony hatásai, de a talpi reflexpontokon keresztül az egész testre jótékony hatással volt.
Az újszülött talpa még teljesen egyenes, a láb boltozatos szerkezete csak 1-2 éves korban alakul ki. Ezért lúdtalpról csak a már járni tudó kisgyermekeknél beszélhetünk (hasonlóképp van ez a gerincnél, ami születéskor annak egésze domború, majd csak a felállás és járás során alakulnak ki élettani görbületei).
Ebben az életkorban a sarok kifelé dőlése jelzi a lúdtalpat, vagy a gyermek hamar elfárad. Meg nem szüntethetjük, de enyhíthetjük azzal, ha sokat jár, rohangál a gyerek mezítláb, de ne egyenes talajon, hiszen ez kifejezetten káros, mert nem készteti a boltozatot tartó izmokat munkára, ezáltal akár el is sorvadhatnak azok, és a gyermek biztosan lúdtalpas felnőtt lesz. Ezek miatt tehát ne erőltessük, ne siettessük a gyermek járásának kezdetét, ha elfárad, vegyük fel!
Göröngyös, egyenetlen talajon járjon, játékos gyakorlatokat is bevethetünk, mint ceruza, vagy golyó, kavics lábujjakkal való felemelése. Hatéves kor alatt betétet nem rendelnek el, amennyiben a sarok kifele állásban van, kifelé lejtő éket helyezhetünk el a cipőjében, ami a sarok kóros helyzetét korrigálja.
Az izmos rögzítettség
A növekedés során egyre növekvő testsúly nehezedik a gyermek lábára. Ilyen időszak az iskolakezdés: az iskolatáska cipelése miatt, serdülőkorban a nagyobb igénybevétel, testsúlynövekedés, sportolás teszi ki fokozott igénybevételnek a lábat.
Az állandó izomfeszülés fájdalmakhoz, gyulladásos jelenségekhez vezethet, ekkor alakul ki az úgynevezett izmos rögzítettség állapota, mely altatásban helyre hozható, párakötéssel lazítható és speciális gipszrögzítésben helyben tartható. Ha ezt a rögzítettséget nem korrigáljuk, kialakul a szalagos rögzítettség állapota, amely már a fent leírt módszerekkel nem korrigálható.
A csontos rögzítettség
A csontos rögzítettség a következő stádium, ahol már ízületi kopásos jelenségeket is láthatunk. Kamasz-, illetve felnőttkorban a terhesség, álló munkával járó foglalkozások (sebész, fodrász, pincér) terhelik a lábat.
Ebben az időszakban már elrendelik a lúdtalpbetét tartós viselését, melyek mindkét boltozatot alátámasztják és korrigálják a sarok helytelen állását. Ezeknek meghatározott kihordási ideje van, ezen időszak alatt tehát érdemes előírásszerűen viselni, mert újabb az időszak lejártáig nem írható fel.
MEZÍTLÁB A LAKÁSBAN
Igazából a mezítláb járkálás természetes talajon (föld, homok, sóder) igen egészséges. Mesterséges talajon sem ártalmas, de mivel ezek sík felületek, a láb kisízületeit, szalagjait, izmait nem dolgoztatja jelentősen.
Mi köze a lúdtalpnak a derékfájáshoz?
Térdtől lefelé ha bármilyen elmozdulást történik a csont rendszerünkben az kihat a derekunkra. Ez ez a rész olyan a mint a házunknál az alap. Ha egy kis elmozdulást tapasztalunk elkezdenek repedezni a falak. Ezért figyeljük meg a járásunk mert lehet ott kell keresni a derékfájás eredetét. Miként tudjuk ezt megelőzni vagy a problémát kezelni? Minden eset kicsit egyedi ezért engedd meg, hogy egyéni kezelést javasoljak. Ehhez kérlek írj egy email-t kapcsolat menüpont alatt.
Kialakult lúdtalp kezelésében vagy megelőzésében nagy segítséget nyújt a masszázs és Kinesio Tape kezelés. Kérdésed van?
